4 levelű lóhere!

Csak, hogy szerencsések legyetek...abban, amit csináltok és készítetek... Sajnos nálam csak a fejemben készül el minden! Aprólékosan megtervezve, hogy aztán tudom úgysem lesz időm elkészíteni. De legalább a képekben lehet gyönyörködni és gyűjtögetni, ezt teszem most is. 

Elkezdődött az iskola...Kira pörög ezerrel...utánozza tesót, ha ő tanulni megy, akkor ő is oda szeretne ülni melléje. De persze ez nem lehetséges...így sír. Terelésként elővesszük a füzetet és ceruzát, közösen rajzolgatunk...krixkraxokat...csigabiga házakat. Erről jut eszembe, hogy a pincénknél a sziklás hegyoldalba egy nagy táska üres csigaházat szedtem úgy 3 hete. Még a hegyoldalakra is felmásztam ( ügyes sziklamászó voltam!) és kutakodtam a száraz faágak és fűcsomók alatt, ahol ezrével bújtak meg majd pusztultak el...hátrahagyva az utókornak házaikat és mint hálás ember összeszedtem a kész kis csigaházikókat, hogy aztán alkotunk közösen belőlük valamit. Alaposan kimostam őket és várják az új életük kezdetét, ami nem tudom mikor fog majdan eljönni, de csak hagy várják...ártani nem árt.

Mindenesetre olyan szépek...rengeteg a fehér benne és óriási házikók, amolyan jólhízlaltak" voltak ezek az éti csigák.

Liza most elment néptáncra...Kirusom szundít a puha ágyikóba...addig én kihasználtam ezt a röpke időt, hogy fecsegjek egy pár sort...élünk és élek... De már sajnálom itt az értékes időt kihasználatlanul...így búcsúzom sok szerencsét kívánva!!!