Aprócska csecsebecsék nagyobbacska örömei...

" Anya gyere már!"

 Kezdődött ez azzal, hogy az én drága férjem megelégelte a cuccainkat a dolgozó szobájában...teljesen jogosan, ugyanis már beférni sem lehetett oda! Így hétvégén válogatást tartottam...minden maradt csak külön dobozokba kerülve lekerült az alagsorban, ahol egy kis kreatív kuckót rendezünk majd be. Ami másnak szemét az nekünk kincsé vált...most aztán takarítsuk ki a felesleget...ha így haladunk egész gyorsan meg is lesz, ugyanis éppen ma a szomszéd kisfiú, Liza játszótársa kitalálta, hogy tartsak a gyerekeknek kézműves foglalkozást...hát, ha idő engedi, akkor miért is ne! Tökéletes megoldás a dolgok felhasználására...meg aztán így átkerül a fele a szomszédba!!! Ha-ha-ha....

Mindenesetre a gyerekek örülnek! Azt az 1 órát pedig igazán nem sajnálom az örömük kiéléséhez... Ami örömmel tölt el, hogy bőven elég az ő örömükhöz egy-két fonal, kis papír és szívószál, lufi díszítés...és ehhez hasonlatos értéktelen vacak"...nem pedig márkás dologra fáj a kis fejecskéjük.

( Tegnap édes volt Liza, ahogyan nézte a reklámban az "én kicsi pónim"-mat...csak azt vettem észre, hogy kedvelt póniját meglátva egyszer csak elrohant...le az alagsorba. Majd 15 perc elteltével feljött az ő kicsi pónijával, amit kartonból készített el hurkapálcára erősítve. Hát, ennyit a reklámról! Játékok elkészíthetőek...miért is vásárolnánk meg őket? )

Liza éppen olyan, mint annak idején én voltam! Még egy lapot sem volt türelmem kiszínezni...annak ellenére, most pont az apró részletes kidolgozott szépségeken akad meg a szemem...és vágyok mindenféle kézimunkával kapcsolatos dolog készítésére... Ma, amíg én egy szövőkereten karkötőt készítettem, Liza 3 baglyot készített wcpapír gurigából, 1 karkötőt villámgyorsan elcsomózott és még egy tündérszárnyat is alkotott nem is akármekkorát kartonból csillámosan beragyogva. Egész nap azzal repkedett a nappaliban és Kira mindenhová követte, amíg el nem intézte.... a szárnyat! Délután persze megjavítottuk, hogy este még apának bemutathassuk milyen értékes dolgokkal töltöttük napunkat. Kissé bedáthásodtunk így a szomszédban mamiékat kerültük nehogy átadjuk a bacikat. Így volt mindenféle a mai napban...festés utáni szobafelpucolás a sport szobánkban( így neveztük el, mert sajna muszáj mozognunk, ha nem akarunk gurulni, mert Zsoltival mindketten hízásra hajlamosak vagyunk!) délelőtt (Szerencsére Liza lekötötte Kirát, szobában golfoztak! Még szerencse, hogy nem ütöttek nagyokat..., de sikálnom meg kellett így örültem, hogy én nem kellek!) főzés, játszás, kreatívkodás a szomszéd barátokkal, olvasás, szívószállal bugyborék fújás a teli vizespohár belsejébe...s mire este lett a gyerekek is kidőltek. 

Lehet, hogy ez a csoda is csak 3 napig tart..., de legalább addig is örömet okoz nekik és mivel mindennap készítenek valamit az örömük is tovább tarthat...csak az én mesém ér véget...s aki nem hiszi...az ne is higgye el nekem...nem szükséges!!!